Krisztusban Szeretett Testvéreim!

Tegnap, március 5-én, a Vezeklő atyák szombatján új fejezet kezdődött görögkatolikus egyházunk életében.

Egy évvel ezelőtt, amikor meghirdettük a centenáriumi előkészület három esztendejét, akkor fölidéztük a Hajdúdorogi egyházmegye alapító okiratának kezdő sorait. A Christifideles Graeci apostoli bulla így ír rólunk: „a Magyar Királyság területén élő görög rítusú krisztushívő katolikusok a mintaszerű hit, a jámborság és az Apostoli Szentszék iránti buzgó igyekezet terén mindig is példaértékűen jártak elöl”. Ez a buzgóság – mint fogalmaztam egy éve – 1912-ben új egyházmegyét termett. Isten kegyelméből pedig ma újra egyházmegye születéséről beszélhetünk. XVI. Benedek pápa új exarchát nevezett ki a Miskolci Apostoli Exarchátus élére Orosz Atanáz szerzetes személyében. Ugyanezzel a rendelkezésével módosította a történelmi kormányzóság határait is, kiterjesztve azt a Borsod-Abaúj-Zemplén megye egész területére. Ezzel újabb jelentős lépést tett a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye megalapítása felé. Köszönjük Benedek pápánknak ezt a bölcsességét és a tőle jövő bátorítást, mellyel további fejlődésre késztet bennünket.

Az első előkészületi évet, amelyet a papság belső megújulására szenteltünk, Isten kegyelméből lezártuk. Most kezdjük a másodikat, melynek során ezt a belső lelki megújulást családjaink és közösségeink életére szeretnénk kiterjeszteni.

Mindenekelőtt mi, papok önvizsgálatot kell, hogy tartsunk, hogy az első esztendőben mennyire vettük komolyan ezt a törekvést. Mennyire igyekeztünk Isten felé fordulni, hozzá igazítani életünket, gondolkodásunkat, vágyainkat, döntéseinket. Amilyen mértékben voltunk készek erre a megújulásra, olyan mértékben remélhetjük, hogy az általunk vezetett közösségeket is hozzásegíthetjük ehhez. Ezt a lelki munkát egy évvel ezelőtt egy emlékezetesen szép közös szertartással kezdtük meg, nagyböjt első vecsernyéjével. Most újra bűnbánati vecsernyére hívom a paptestvéreket, immár Atanáz atyával közösen, ő Miskolcra én pedig Hajdúdorogra. A kiengesztelődési vecsernyét mindkét helyen fél 7-kor kezdjük, (utána pedig a paptestvérek egy közös beszélgetésre együtt maradhatunk, ameddig tudunk.)

Most tehát a közösségeinkre figyelünk nagyobb lelki odaadással, s közöttük, természetesen legkisebb közösségeinkre, a családra. Ha a megújulás alapja a kiengesztelődés, melyet Krisztus hozott el nekünk, akkor ennek a békességkeresésnek állandóan jelen kell lennie az életünkben. Minthogy ehhez kevés az emberi jó szándék és törekvés, Istenre kell tekintenünk, Tőle kell várnunk és kérnünk a kegyelmet hozzá. Ez volt egyik fontos üzenete a hajdúdorogi Családgyűlésünknek is. Az Atya, a Fiú és Szentlélek közösségéből áradó isteni békesség, melyet oly hatékonyan közvetít felénk az Szentháromság-ikon, folytonos erőt nyújthat e mennyei békesség megtalálásához és megvalósításához. Őrá kell emelnünk tekintetünket.

Radonyezsi Szent Szergej így imádkozott: „A Szentháromság szemlélése által győzessék le a világban dúló gyűlöletes viszály rémsége.” Ezen az imádságon fölbuzdulva egyik szerzetes tanítványa elhatározta, hogy megfesti a Szentháromság ikont, hogy általa segítséget nyújtson testvéreinek ebben a szemlélésben. Ezt a szerzetest Andrej Rubljovnak hívják, akit szintén azóta már szentként tisztelünk. Elénk tárta a Szentháromság ikont, melyet mi is szemlélhetünk.

         Tegyük ki magunk elé ezt az ikont, legyen állandóan jelen az otthonunkban. Állítsuk szemünk elé a Szentháromságot, naponta tekintsünk föl rá, merüljünk bele csöndjébe, merítsünk a belőle áradó erőből. Ha fölnézünk rá, minket is bevon ebbe a szeretetközösségbe. Ez a megtapasztalható harmónia és egység, erőt adó békesség áradhat ki ránk, és legyőzhetetlen segítséget adhat mindennapi küzdelmeinkhez a „világban dúló gyűlöletes viszály” közepette is.

         Megújuló életünkben olyan új támaszt és kapaszkodót kapunk ezzel, amely eddig is jelen volt egyházunk életében. Ezáltal is erősödik bennünk az egyre mélyebb fölismerés, hogy ősi gyökereinkbe kapaszkodva újulhatunk meg igazán. Kapjon újra nagyobb helyet az ikon az életünkben, a hitünkben, a lelkünkben! A családi életünkben legyen jelen a Szentháromság ikonja, hogy szemlélése által Ő teremtsen békét az otthonainkban. Szemlélve a Szentháromságos közösséget, mintát vehetünk, békességét befogadva továbbadhatjuk azt. Ez lehet családjaink és közösségeink lelki megújulásának és megerősödése alapja és ereje.

         Mivel éppen családévünk kezdetéhez kötődik a megnövekedett Miskolci Exarchátus újjászületése, joggal és bátran remélhetjük, hogy családjaink és egyes közösségeink lelki megújulása szervesen kapcsolódhat egész egyházunk további fejlődéséhez. Legyen ennek támogatója és vezetője maga a Szentháromság!

         Új püspökünket, Orosz Atanáz atyát ujjongó szeretettel köszönti az egész magyar görögkatolikus család!

         Hajdúdorog, 2011. március 6-án, Vajhagyó vasárnapon,

Kocsis Fülöp

hajdúdorogi püspök

miskolci apostoli kormányzó

//exarchatus.gportal.hu/gindex.php?pg=32742373&nid=5881697